Négy mindennapi jogi probléma, ami mindannyiunkat érint. A jogbiztonság nem elvont fogalom, hanem valami, amibe ügyvédként nap mint nap beleütközöm. Amikor valaki azt kérdezi, mi a baj a magyar jogrendszerrel, általában négy problémát szoktam kiemelni. A rendeleti kormányzást, a bírói függetlenség helyzetét, a végrehajtói kar visszásságait és az ingatlan-nyilvántartás akadozását. Ebben a cikkben ezt a négy területet veszem sorra, közérthetően, hogy lássa, miért érinti ez Önt is a mindennapokban.
A jogbiztonság talán elvontan hangzik, pedig a legköznapibb dolgokról szól. Arról, hogy kiszámítható-e a jog, hogy megbízhat-e az ember az állami nyilvántartásokban, és hogy egy megnyert per után tényleg hozzájut-e ahhoz, ami jár neki. Ügyvédként pontosan ezekbe a kérdésekbe ütközöm bele a mindennapokban.
Egy egészséges jogrendszerben a jogbiztonság magától értetődő. Nem kell rá gondolni, mert működik. Magyarországon azonban van néhány terület, ahol ez a magától értetődőség megbicsaklik, és ezt nemcsak az ügyvédek érzik, hanem a hétköznapi emberek és a vállalkozások is. Nézzünk négy példát.
Előre bocsátom, hogy ez a cikk nem politikai állásfoglalás. Ezek olyan szakmai, jogi problémák, amelyek pártállástól függetlenül érintenek mindenkit, aki ebben az országban szerződést köt, ingatlant vásárol vagy pert nyer.
Kezdjük egy kevésbé közismert, de annál fontosabb témával. Évek óta úgynevezett különleges jogrendben élünk. Ez nem metafora, hanem jogi tény.
A különleges jogrend nem új találmány, már a rómaiak is ismerték. Háború vagy természeti katasztrófa esetén a kormány átmeneti időre különleges felhatalmazást kap, és rendeletekkel írhat felül törvényeket. A hangsúly az átmeneti szón van.
A gond akkor kezdődik, amikor az átmeneti állapot tartóssá válik. Az Alaptörvény szerint a veszélyhelyzet 30 napra vezethető be. Amikor viszont ez az állapot évekig fennáll, a jogalkotás súlypontja a parlamentből a kormányrendeletek felé tolódik. Ez a jogbiztonság szempontjából komoly probléma.
A rendeleti kormányzás ugyanis nem elvont dolog. Ha megnyitja valaki a Polgári Törvénykönyv kommentárját, oldalakon át sorakoznak a rendeleti módosítások, amelyeket figyelembe kell venni. Egy vállalkozónak vagy egy magánembernek szinte lehetetlen naprakészen követni, mi van éppen hatályban. A kiszámítható jog helyett jogalkotási labirintus marad, és ez mindenkit érint, aki szerződést köt vagy üzletet visz.
A bíróságok függetlensége elsőre szintén elvontnak tűnhet, pedig a jogbiztonság egyik alappillére. A bíró akkor tud pártatlanul ítélkezni, ha nem függ senkitől, sem politikai, sem gazdasági hatalomtól.
Miért fontos ez Önnek? Mert ha egyszer bíróság elé kerül egy ügye, akár egy céges jogvita, akár egy öröklési per, akkor abban bízik, hogy a bíró kizárólag a törvény és a bizonyítékok alapján dönt. Ha a bírói kar függetlensége sérül, az az egész igazságszolgáltatásba vetett bizalmat aláássa.
A bírói függetlenség egyik kulcskérdése, hogy a legfontosabb bírói vezetői pozíciókba valóban tapasztalt, alkalmas bírók kerüljenek, akiknek van tárgyalótermi gyakorlatuk, és nem valamilyen külső szempont alapján választják ki őket. A bírói önigazgatás, vagyis hogy a bírói kar maga dönthessen a saját belső ügyeiről, ennek a függetlenségnek a garanciája. Ahol ez gyengül, ott a jogbiztonság is gyengül.
A bírósági végrehajtó az, aki az ítéleteket a gyakorlatban érvényesíti. Ha valaki megnyer egy pert, de a másik fél nem fizet, a végrehajtó kényszeríti ki a teljesítést. Enélkül a legszebb ítélet is csak papír marad.
Éppen ezért a jogbiztonság szempontjából kritikus, hogy a végrehajtói kar tisztán és szakszerűen működjön. Az elmúlt években viszont épp ezen a területen került napvilágra az egyik legsúlyosabb hazai korrupciós botrány, a Schadl-Völner-ügy, amely mélyen aláásta a rendszerbe vetett bizalmat.
A részletek helyett inkább a tanulságra koncentrálok. Ha az ítéletek végrehajtásáért felelős szervezetre a gyanú árnyéka vetül, az mindenkit érint, aki valaha is pert nyer és a pénzéhez szeretne jutni. Egy vállalkozás számára, amely egy nemfizető partnerrel szemben követelést érvényesít, ez nagyon is kézzelfogható probléma. A jogbiztonság itt konkrét pénzt jelent, azt, hogy a megítélt összeghez tényleg hozzájut-e valaki, vagy sem.
Az elvárás egyszerű. Aki végrehajtói vizsgát tesz, azt a tudása alapján tegyék végrehajtóvá, és az ítéletek végrehajtásáért felelős személyekre a gyanú árnyéka se vetüljön.
A negyedik terület az ingatlan-nyilvántartás, amiről korábban külön cikkben is írtam. Az elektronikus ingatlan-nyilvántartás, vagyis az E-ING bevezetése jelenleg komoly fennakadásokkal küzd, és a tulajdonjog bejegyzése hónapokat csúszhat.
Ez a jogbiztonság egyik legközvetlenebb próbája. Az állampolgároknak joguk van ahhoz, hogy az állam megbízható, naprakész és hozzáférhető nyilvántartást vezessen az ingatlanokról. Ha valaki lakást vásárol, de a tulajdonjoga hónapokig nem kerül bejegyzésre, az valódi bizonytalanságot okoz. Jelenleg ez a megbízhatóság nem teljesül maradéktalanul, és ez mindenkit érint, aki ingatlant vesz, ad el vagy örököl.
Ezt a négy területet szoktam említeni, amikor valaki a magyar jogrendszer állapotáról kérdez. Nem utópiát várok, és nem is azt, hogy holnapra minden tökéletes legyen.
Azt viszont igen, hogy a jog legyen kiszámítható, a jogalkotás súlypontja térjen vissza a parlamentbe, a bíróságok élére tapasztalt bírók kerüljenek, a végrehajtás legyen tiszta és megbízható, az állami nyilvántartások pedig működjenek rendesen. Ezek nem irreális elvárások, hanem egy jól működő jogállam minimumai.
A jó hír az, hogy ügyvédként épp az a feladatom, hogy Önt ezen a nem mindig kiszámítható terepen is biztonságosan átvezessem. Amíg a rendszer tökéletlen, addig különösen fontos, hogy legyen valaki, aki ismeri a buktatókat és az Ön érdekeit képviseli.
Ha jogi kérdése van, vagy egy konkrét ügyben szeretne biztos jogi hátteret maga mögött tudni, keressen bizalommal. Foglaljon időpontot egy konzultációra, és együtt átnézzük az Ön helyzetét.